κατὰ τὸν Θηβαῖον μελοποιόν. καὶ ἐπὶ τὰς ἑστιάσεις δὲ παρακαλῶν πατρίδα, φησί, τὴν Ῥώμην πᾶσιν ἀποφαίνει. ‘τίς γὰρ τὰ οἴκοι ποθεῖ τούτῳ ξυνὼν ἀναπεπταμένην ἔχοντι τοῖς φίλοις τὴν οἰκίαν;’ κατὰ γὰρ τὸν κωμῳδιοποιὸν Ἀπολλόδωρον:: εἰς οἰκίαν ὅταν τις εἰσίῃ φίλου
ἔστιν θεωρεῖν Νικοφῶν, τὴν τοῦ φίλου εὔνοιαν
εὐθὺς εἰσιόντα τὰς θύρας.
ὁ θυρωρὸς ἱλαρὸς πρῶτόν ἐστιν, ἡ κύων [p. 12]
ἔσηνε καὶ προσῆλθ᾽ , ὑπαντήσας δέ τις
Click on a word to bring up parses, dictionary entries, and frequency statistics
This work is licensed under a
Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 United States License.
An XML version of this text is available for download, with the additional restriction that you offer Perseus any modifications you make. Perseus provides credit for all accepted changes, storing new additions in a versioning system.